Gömörországi barangolás

Élménybeszámoló, útinapló a 7.a osztály gömörországi barangolásáról a Határtalanul program keretében

Dunakeszi Radnóti Miklós Gimnázium

Június 4.

Reggel 5:30-kor gyülekezett az osztály és a gyermekeket kísérő szülők a Dunakeszi Radnóti Miklós Gimnázium bejárata előtt. A busz 5:45 perckor állt ki a beszállóhelyre, gyors bemutatkozás után, a sofőrrel való egyeztetést követően rögtön kihelyezésre került a busz szélvédőjére a logó jól láthatóan. Létszámellenőrzés és az okmányok bemutatása után kényelmes helyfoglalás következett. Szorított az indulási idő, hiszen az idegenvezető 9 órakor várt bennünket Rimaszombat határában.

Csendes és gördülékeny haladással, egy mosdóhasználat beiktatásával érkeztünk meg Rimaszombatra, ahol Karcsi már várt Bennünket. A gyermekeknek nagyon szimpatikus volt a közel 70 éves úr, aki kellő nyitottsággal és megértéssel fordult feléjük. Először egy helyi szamócatermelőhöz vitt el Bennünket, aki egy kellemes előadással mutatta be termelési technikáját, majd lehetőség volt frissen szedett eper vásárlására, amit meg is tettek a gyerekek. Megérezték életükben először, hogy mi a különbség a szupermarketek polcairól megvásárolt és a valódi termelői eper között. A program kb. 1,5 órán át tartott. Innen mentünk Rimaszombat egyik szép terére, ahol Tompa Mihály szobra áll. A szobor megkoszorúzása megtörtént az osztály tanulói által korábban még az iskolai előkészítő órán készített koszorúval és a szobor körül állva mesélt Karcsi bácsi Rimaszombatról, Tompa Mihályról. Az előadás kb. 30 percig tartott a tűző napsütésben, de mivel érdekes volt, senki nem panaszkodott. Folytattuk városi sétánkat. A következő úti cél a Kishonti Múzeum meglátogatása volt, ahol a gyerekek a levelezőlapokat lelkesen olvasgatták, és a legérdekesebbnek a női múmiát találták. A nap legmelegebb órájában, 13 óra körül érkeztünk a Füleki várhoz. Itt a vár külső megtekintése után a Bebek torony és a vármúzeum alaposabb körbejárása volt a cél. Ezt a programot nagyon szerették a gyerekek. Mivel ezt az idegenvezető is érzékelte, ezért bőven hagyott időt erre a programra, nézelődhettek szabadon is az ismertetők után, melyet a várban lévő idegenvezető nyújtott. Délután 15 óra körül értünk a gácsi kastélyhoz, majd ezt követően a Csontváry emlékházhoz. Az utóbbiban a fiatal idegenvezető lány előadása felkeltette a gyerekek érdeklődését, az interaktív játékokkal szabadon játszottak. Körülbelül 18 órakor érkeztünk meg a szálláshelyre az Ipoly Szállóba. Itt nagyon rossz hírrel fogadtak Bennünket. A nekünk szánt helyre nem tudták elhelyezni az osztályt, mert csőtörés volt előző éjjel, ezért erre hivatkozva, a gyerekeket 4 csoportra bontották, 4 különböző szálláshelyre, melyek több száz méterre egy nagyon kanyargós és forgalmas szerpentinút mellett haladva helyezkedtek el. Ez nagyon kétségbeejtő helyzet volt, mivel az osztályt kénytelen voltam 4 részre osztani, pedig csak 3 kísérőtanár vitte a gyermekeket. Ezért az idegenvezető vállalta, hogy a rá osztott 7-8 gyermekkel egy faházba megy és felügyel rájuk. Ezt nagyon méltánytalan helyzetnek találtam akkor és ma sem gondolom másképpen. Hiszen, ha valamelyik gyermekkel valami baj lett volna, hogy számolok el a szülőnek, hiszen az idegenvezető nem pedagógus, én mégis rá bíztam a gyermeket. Semmilyen osztályprogramot nem tudtunk esténként tartani, hiszen vacsora után a felnőttekkel a gyerekek külön szállásokra vonultak. Az étel elegendő és finom volt.

Június 5.

Nagyon korán kellett kelnünk és már kora reggel 7 órakor reggelizni menni. Az étteremben rengeteg csoport miatt zsúfoltság volt, 1-1 csoportra 15 perc reggelizési idő maradt, amit nagyon kevésnek ítéltünk meg, kissé kapkodva fogyasztottuk el a svédasztalos reggelit. Az idegenvezető nagyon hajtotta a gyerekeket, akiknek ez nem nagyon tetszett.

Feledre látogattunk, a helyi általános iskolába. Itt töltöttük a délelőttöt, először a helyiek egy tágas terembe kalauzoltak bennünket, ahol egy kivetítős előadással bemutatták iskolájukat és a környékbeli településeket. Erre előre mi nem készültünk, ezért az osztályból egy önként vállalkozó talpraesett fiú gyors előadást rögtönzött a mi iskolánkról, majd jópáran még mellé álltak és beszéltek. Nagyon nagy tapsot kaptak a helyiektől, ügyesen rögtönözték a bemutatkozást. Egy kis frissítő elfogyasztása után közös sportolás következett a helyiek sportpályáján: sorjátékok, foci, röpi. A lányok később az árnyékba vonultak a helyi lányokkal és megbeszélték az osztálykapcsolatokat, tanár-diák viszonyokat, az iskolai szabályokat náluk és nálunk. Nagyon jót beszélgettek.

A helyi büfében ebédeltünk, mert a szállástól csomagolt ebéd mindenkinek kevésnek bizonyult. 13 óra körül indultunk tovább Hanva községbe, ahol a református lelkész és családja várt bennünket. Nagyon szép bemutatást kaptunk a református templomról, majd itt is koszorúztunk. Az otthonról hozott második koszorúnkat ismét Tompa Mihály emlékére tettük le, a templomkertben lévő emlékhelyhez. A délután során Gömör településre látogattunk el. Két emlékhelyen tisztelegtünk. Először Cinka Panka a helyi klasszikus cigányzenész szobra előtt tisztelegtünk egy újabb koszorúval, majd Mátyás király szobrát is megtekintettük. A nap zárásaként újra visszatértünk Rimaszombatra sétálni, fagyizni egy kis lazább szabadprogram keretében. A szálláshelyre vacsoraidőben érkeztünk 19 órára. Azonnal vacsora következett, majd a csapatok elvonultak a szálláshelyeikre.

Június 6.

Nagyon korán kellett ismét kelnünk, 6:45-re foglalt az idegenvezető reggelire időpontot és addigra becsomagolva, a buszba bepakolva kellett elkészülnünk. Ez elég nehéz volt. A reggeli elfogyasztása után 7:30-kor kezdetét vette az utolsó napunk.

Elsőként Betlérbe buszoztunk 1,5-2 óra alatt, ahol a csodálatos Andrássy kastély és mauzóleum megtekintése következett kb. 13-14 óráig.

Ezután Rozsnyóba látogattunk, ahol egy közös séta során megtekintettük az őrtornyot, majd 1 órás szabadprogramot kaptak a gyerekek.

Délután 16 órakor indultunk haza, Rimaszombat határában búcsút intettünk az idegenvezetőnknek, majd 1-2 megállót beiktatva hazafelé vettük az irányt, így a korábban megbeszélt 20 óra körül érkeztünk vissza Dunakeszire.

Készítette: Jeneiné Nagy Tünde és a 7.a osztály