Határtalanul-utazás
2022. május 4-8. Erdély
A Dunakeszi Radnóti Miklós Gimnázium nyolcadik osztálya a 2020-as Határtalanul pályázattal utazott 2022 májusában Erdélybe. Nagyon vártuk már, hogy a pandémia évei után útra kelhessünk. 35 diák és három kísérőtanár vett részt az utazáson.
A pályázatunk címe: „Vannak vidékek” – Irodalmi barangolás Erdélyben. A felső tagozatos magyar irodalmi tanulmányainkhoz kötődött a kirándulás témája: magyar költők, írók és műveik nyomában jártuk be Erdély sok csodálatos vidékét.
Az ötnapos út egyes napjait azokról az irodalmi alakokról neveztük el, akiknek azon a napon nyomába eredtünk. Felkerestünk életükhöz vagy műveikhez kapcsolódó helyszíneket, és ezeken a helyeken koszorúztunk az emlékükre azokkal a koszorúkkal, amelyeket egy kis csapat az előkészítő foglalkozások során elkészített. Egy másik csapat feladata az volt, hogy a megemlékezésekhez irodalmi részleteket válasszon, valamint ők szervezték meg ezek felolvasását is. Szintén az előkészületek része volt, hogy az osztályból mindenki választott egy helyszínt, híres embert, valamilyen Erdélyhez kötődő sajátosságot vagy Erdély bemutatását valamilyen szempontból, és ezekből a témákból kiselőadást készített, amelyet vagy a buszon, amikor éppen arra jártunk, vagy az adott helyszínen adott elő.
1. ARANY JÁNOS-NAP
Május 4-én reggel 6-kor indultunk útnak autóbusszal a gimnázium elől, miután bepakoltuk a több napra szánt hideg élelmet, ásványvizet, tejet és a csomagjainkat.
A határra a tervezett időben érkeztünk, és viszonylag gyorsan át is haladtunk. Ezzel együtt időzónát is léptünk, 11 órakor már dél volt Romániában. Hamarosan megérkeztünk Nagyszalontára, ahol először a felújított Csonka-toronyban az Arany János-emlékkiállítást tekintettük meg. Ez egy több szinten elhelyezkedő tárlat, többek között Arany János tudományos akadémiai dolgozószobája is látható az eredeti bútorokkal, és sok személyes tárgyát (iskolai utazóládáját, kalapját, kávéfőzőjét) is megnézhettük. A kiállítás részben interaktív: fiókok kihúzásával újabb és újabb érdekességek kerülnek elő. A legfelső szinten pedig Arany Jánoshoz kapcsolódó játékokkal játszottunk. A Csonka-toronynál idéztük fel Toldi Miklós alakját a Toldi néhány versszakával.
Ezután Arany János szülőházához sétáltunk. Útközben megnéztük Arany János szobrát a református templom mellett, majd ugyanúgy, mint a múzeumban, meghallgattuk a muzeológusok szavait a házról és Arany Jánosról, majd a kertben található fiatal eperfa alatt a Családi kör néhány versszakával emlékeztünk. Ez az eperfa annak a bizonyos eperfának a „dédunokája”, amely a híres versben szerepel. Megkoszorúztuk a szülőházat is, majd buszra szálltunk, és folytattuk utunkat.
Kora este megérkeztünk Alvincre, ahol az első szállásunk volt. Ez az errefelé szórványban élő magyarok református egyházközségének ifjúsági szállása, ahol a vacsora után várt minket a pihenés a hosszú út után.
2. JÓKAI-NAP
Ezen a napon először a Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumba látogattunk. Izgatottan vártuk a találkozást az ottani nyolcadikosokkal. Csodálatos fogadtatásban volt részünk! Egy meghitt kis kertben néhány ismerkedő játék és süti után elmesélték nekünk a gyerekek az iskolájuk történetét (400 éves ebben az évben a Kollégium!), majd az iskolamúzeumot is megnéztük. Ezután sportjátékokat játszottunk a Kollégium udvarán a gyönyörűen felújított épületekkel körülvéve, majd elsétáltunk egy közeli parkba, ahol a Diákok Emlékműve áll. Ez nagyszerű találkozása volt a terveinknek, mert mi is szerettünk volna megemlékezni azokról a hős diákokról, akikről Jókai Mór A nagyenyedi két fűzfa c. elbeszélése szól. Az emlékműnél egy nagyenyedi kislány mondta el röviden a történetet, majd közülünk olvasott fel egy diák részletet a műből. Ezután közösen koszorúztuk meg az emlékhelyet. Ihletett pillanatok voltak ezek. Ugyanakkor az egész délelőtt nagyon emlékezetes marad számunkra. Néhány perc alatt megtalálták a hangot a gyerekek egymással, és sajnáltuk, hogy pár óra elteltével már búcsúzni is kellett. Köszönjük a fogadtatást a 8.a-nak és osztályfőnöküknek, Galambfalvi Angyalkának. Valamint köszönjük Dr. Gudor Kund Botond esperes úrnak a kapcsolat megteremtésében nyújtott segítségét.
A nap második úticélja Torockó volt, a falu, amely Jókai Egy az Isten c. regényének egyik helyszíne. Az író maga is többször járt itt, a vidéket tanulmányozva, az itteniekkel ismerkedve. Torockó az az erdélyi település, amely nagyon sokat őriz hajdani faluképéből, házait csak szigorú műemlékvédelmi szabályok szerint lehet felújítani. Leghíresebb nevezetessége a Székelykő, amelynek 3 sziklaorma több mint 1100 méteres magasságban tornyosul a település mellett. Itt a gyerekek feladatlapot kaptak, amelynek alapján néhány fős csapatokban fedezték fel Torockót. Köszönet a feladatlapért Kárpáti Zoltánnénak, a Kőrösi Iskola igazgatójának.
A harmadik helyszín aznap Gyulafehérvár volt, ahol Dr. Gudor Kund Botond nagyszerű idegenvezetésével jártuk be a vár egyes részleteit, Kiemelt jelentőségű a Szent Mihály-székesegyház, amely egy évezred óta áll a helyén. Itt temették el a magyar történelem olyan meghatározó személyiségeit, mint Hunyadi János, Hunyadi László, Fráter György, Márton Áron.
A várlátogatást vattacukrozás követte, majd visszaindultunk szállásunkra, ahonnan másnap reggel továbbindultunk Székelyföld felé.
Ennek a napnak mindhárom helyszíne szerepel a Kárpát-medencei Bakancslistán, amely a Határtalanul program, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. ajánlásával készült el.
3. PETŐFI-NAP
Petőfi Sándor életének utolsó heteit, napjait idéztük fel a harmadik napon. Nagyjából azon az útvonalon haladtunk, amely során Bem József hadserege vívta csatáit a szabadságharcban. Petőfi Sándort utoljára a fehéregyházi csatában látták élve, ezért ezt a helyet tartja az irodalomtudomány és az erdélyi emlékezet Petőfi halála helyszínének. Megtekintettük Fehéregyházán a Petőfi Emlékmúzeumot, ahol a csata eseményeit terepasztalon ábrázolták, és meghallgattuk a múzeum gondnokának előadását Petőfi utolsó óráiról, valamint arról, hogy miért fontos a helyieknek, tágabb értelemben véve az erdélyieknek a Petőfi-hagyomány. Újabb mély benyomást szerezhettünk az itt élő magyarok hazaszeretetéről, az összetartozás fontosságáról.
Megálltunk még az Ispán-kúti emlékműnél, amelyet azon a helyen emeltek, ahol Petőfit utoljára látták feltűnni a csatában.
Ezután hamarosan Székelykeresztúrra értünk, Dunakeszi testvérvárosába. A szállásunk elfoglalása után először a Gyárfás-kúriához siettünk, ahol Petőfi az utolsó estéjét töltötte barátai és vendéglátói társaságában. A visszaemlékezések szerint egy versét is felolvasta a kertben álló körtefa alatt, így tettünk mi is, felolvastunk egy verset, majd a szabadtéri kiállítás megtekintése után megkoszorúztuk az itt álló Petőfi-szobrot is, amely Lengyel István tanár úr, iskolánk volt tanárának alkotása. A szobor csodálatosan fejezi ki a Kárpát-medencei magyarok összetartozását, Nagy-Magyarországot idézve egy zászló alakjában, amely Petőfi és Bem alakja mögött bontakozik ki – lehulltában.
Ezután itt is önálló városfelfedezés következett, a gyerekek csoportokban töltötték ki a kérdőíveket és szelfiket készítettek az egyes helyszíneken.
4. KÁNYÁDI-NAP
A negyedik napot Tamási Áron-napnak is nevezhettük volna Kányádi mellett, de azt az elnevezést másnapra tartogattuk. Mindenesetre Tamási Ábelének nyomában a Hargita felé indultunk aznap reggel. Ezen a napon idegenvezetőnk Simó Béla székelykeresztúri tanár úr volt, aki izgalmas és tréfás történetekkel szórakoztatott minket egész úton. A Madarasi-Hargita, a székelyek szent hegye volt az úticélunk. Az autóbusz a hegy aljáig vitt minket, ahol átszálltunk egy traktor vontatta szekérre, és ezen tettük meg a következő 10 kilométeres utat a hegynek felfelé. A menedékházaktól viszont már gyalogolnunk kellett a csúcsig. Ez nem lett volna egy túlzottan megerőltető hegymászás (persze emelkedik azért rendesen), ha nem találtuk volna szembe magunkat az egyre mélyülő hóval! De előttünk nem lehetett akadály! Még a szemerkélő jégdara sem. Felcsúszkáltunk a csúcsig, útközben hógolyóztunk, hóangyalt is csinálhatott, aki akart. Az 1180 méteres csúcsról körültekintve csodálatos panoráma tárult elénk. A lefelé vezető úton megálltunk egy kis hóval borított tisztáson, itt olvasott fel egyikünk pár sort az Ábel a rengetegben c. regényből. Ezután Simó Béla tanár úr mondott néhány megrendítő gondolatot a gyerekeknek arról, hogy érezzék át azt, hogy hol vannak éppen, hogy emlékezzenek majd erre, és arra, hogy itt is magyarok élnek és éltek, 700 kilométerre Budapesttől és Dunakeszitől.
Egy kicsivel lejjebb ismét megálltunk, és miközben a távoli havasokra nézhettünk, elmondtuk közösen Kányádi Sándor Előhang c. versét a Vannak vidékek c. ciklusból.
Még egy kis szakasz várt ránk lefelé, és a kalandos hegyi túra után bizony jólesett a menedékházban a palacsinta málna- és áfonyalekvárral!
Visszafelé a traktoron már megalakult a kórus, jókedvűen ültünk vissza a buszba.
Még egy megállónk volt: Nagygalambfalva, Kányádi Sándor szülőfaluja. Itt az iskola gondnoka engedett be szombat lévén az iskolakertbe, ahol Kányádi Sándor szobránál megint elmondtuk a közös verset, majd koszorúztunk. Sajnos aznap a költő sírját nem lehetett meglátogatni, ugyanis a családi házuk kertjében helyezték örök nyugalomra. Az iskolába viszont bemehettünk, ahol láthattuk, hogy még a folyosó és a lépcső festése is a névadójuk emlékét őrzi.
5. TAMÁSI ÁRON-NAP
Az utolsó napon először a Kárpát-medencei Bakancslista egy újabb helyszínére látogattunk, a bögözi református templomba. Itt bemutatták nekünk részletesen a világhírű 13. századi Szent László-freskókat, valamint sokat megtudhattunk a templom történetéről is.
Ezután a Sóvidék felé vettük utunkat, ahol először Szejkefürdőn álltunk meg. A „legnagyobb székely”, Orbán Balázs hegyoldalban felállított síremlékéhez sétáltunk fel az emlékére felállított székelykapuk alatt.
Következő megállónk Tamási Áron szülőfaluja, Farkaslaka volt. Megkoszorúztuk az író síremlékét (ugyanis őt is kérésére itt temették el), majd elsétáltunk a szülőházáig, ahol az emlékkiállítást idegenvezetés mellett néztük meg. Az udvaron az újabb regényrészlet felolvasását koszorúzás követte.
Az utolsó hivatalos „programpont” már némileg kötetlen volt: Korondon álltunk meg, ahol mindenki körülnézhetett az árusok és áruk között, vásárolhatott apró ajándékot vagy emléket.
Ezután egy nagyon hosszú buszút várt ránk hazáig, késő este érkeztünk Dunakeszire.
Kimerítő, de csodálatos utazást élhettünk át együtt, nagyon boldog vagyok, hogy sikerült az osztályommal elutaznunk ezekre a csodahelyekre.
Köszönetet szeretnék mondani Kárpáti Zoltán igazgatóhelyettes úrnak, aki az utazás megszervezésében és lebonyolításában nagy segítségemre volt, valamint helyismeretével nagy biztonságérzetet nyújtott az út során. Külön köszönjük a remek fotókat: a szelfiket és készítésüket, azt hiszem, sosem feledjük.
Köszönöm Farkas Éva kolléganőmnek, osztályfőnök-helyettesnek, hogy elkísért minket, minden percben számíthattunk rá, a gyerekek és az osztályfőnök egyaránt. Kreativitásával és nyugalmával, jó tanácsaival nagyon sokat tett az utazás sikeréért. Köszönet az előkészítő foglalkozásért a koszorúk készítésére.
Utazásunk a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. Határtalanul programjának támogatásával jöhetett létre.
A kirándulás Magyarország Kormányának támogatásával valósult meg.
Reményi Edina
osztályfőnök
@dkrmg.hu
@radnoti_dunakeszi
@dkrmg