Kincses bányavárosok

Kincses bányavárosok, kincses magyar tájakon

A Dunakeszi Radnóti Miklós Gimnázium 7.a osztálya a 2023-as Határtalanul pályázat segítségével a 2023-24-es tanév végén öt napra elutazott a Felvidékre.

Június 3-án, hétfőn kora hajnalban indultunk, hogy minél több élményt és látnivalót belecsempészhessünk ebbe a néhány napba.

Füleken a vár nyitására várva elsétáltunk a római katolikus templomhoz, mely előtt a várkapitány, II. Koháry István szobra áll. Utána kívülről megnéztük a felújítás alatt lévő Koháry kúriát, mely a legközelebbi látogatásunkkor már bizonyára készen lesz.

Ezután a füleki várat csodálhattuk meg. Az erőd a 12. században épült, és számos történelmi esemény színtere volt, különösen a török elleni harcok idején. A vár ma múzeumként működik, itt betekintést nyerhettünk a régió történetébe és megcsodálhattuk a kiállított korabeli tárgyakat. A várfalak és tornyok környékén sétálva különösen megérintett minket a középkor világa, és a környező táj szépsége.
Délután Szklabonyán megnéztük Mikszáth Kálmán, a legnagyobb palóc szülőházát, hétfő lévén sajnos csak kívülről. A temetőben megkoszorúztuk a szüleinek sírját, melyen meglepődve láttuk apja vezetéknevét, amely így szerepel: Mixádt.

Esteledve Gácson jártunk, ahol megtekintettünk egy interaktív Csontváry-kiállítást. A nagy festő 10 évig volt gyógyszerész a faluban. Ez is remek programnak bizonyult, nagyon élvezték a gyerekek, ahogy „belebújhattak” egy-egy festménybe. A termekben sétálva közelről megismerhettük Csontváry egyedi festői stílusát és különleges látásmódját. Nagyon izgalmas volt az is, hogy a kiállítás nemcsak a festményeket, hanem Csontváry életének érdekes történeteit is bemutatta, így teljes képet kaptunk a művész pályafutásáról. Estére fáradtan, de élményekkel teli érkeztünk a szállásunkra, a Chata Hámor turistaszállóra.

A keddi napot Rimaszombaton kezdtük, ahol a Református Oktatási Központ vezetője és hetedik osztálya látott vendégül bennünket. Molnárné Pelle Beáta bemutatta az intézményt, majd körbevezetett bennünket az épületben. Ezután a hetedik osztályosokkal beszélgettünk. Izgalmas volt meghallgatni, milyen különbségek vannak a két iskola oktatása, tananyagának felépítése és osztályzása között. Nagyon megtisztelő volt, hogy találkozott és sokat beszélgetett velünk Szászi Zoltán költő, író, publicista. Általa ízelítőt kaptunk a felvidéki magyar nyelv szépségéből, s megtudtuk, büszke arra, hogy gömöri írónak nevezik őt.

Később megkoszorúztuk Tompa Mihály és Petőfi Sándor szobrát a Fő téren. Bejártuk a Gömöri Múzeumot, betekintést nyertünk a környék történelmébe, állat- és növényvilágába. Megnéztük a helyi református templomot, amely a magyarság fennmaradásának helyi bástyája. A lelkésznő beszélt arról, hogy a helyi katolikusok is átjönnek a mise után, hogy magyar igemagyarázatot hallgassanak. A program után hatalmasat sétáltunk Rimaszombaton, Tompa Mihály szülővárosában.

Délután Hanvára utaztunk, ahol Tompa Mihály református lelkészként tevékenykedett. Idegenvezetőnk rengeteget mesélt nekünk róla, így például azt is megtudtuk, hogy lelkészként nemcsak a helyi gyülekezet lelki gondozását látta el, hanem a falu közösségi életének is aktív szereplője volt, sokat tett a kultúra és az oktatás fejlesztéséért.

Szerdai napunk a bányavárosok napja lett. Délelőtt Körmöcbányára utaztunk, délután Selmecbányán jártunk.

Körmöcbánya különleges bányászati múltja lenyűgözött minket, különösen a vár és annak történelmi kiállításai. Izgalmasnak találtuk a Pénzverdét, ahol megismerkedtünk a pénzverés több évszázados hagyományaival. A városban barangolva megcsodáltuk az UNESCO Világörökség részét képező történelmi belvárost. A reneszánsz és barokk épületek, a szűk, hangulatos utcák felfedezése közben úgy éreztük, mintha a múltban járnánk.

Selmecbányán meglátogattunk a bányászati múzeumot. Itt számos érdekes információt szereztünk a régi idők bányászati technikáiról, valamint a bányászok és lovaik nehéz életéről. A bányamúzeumba érkezve egy kisfilmet nézhettünk meg a bányászatról, majd a felszínre hozott köveket, érceket egy szabadtéri múzeumrészben megtapinthattuk. Sok lépcsőn keresztül vezetett az út a barlang bejáratához. Ide már bányászsisakban és bányászköpenyben mentünk le, és bányászlámpát is kaptunk. Vizes utakon sétáltunk egyre lejjebb, ahol a tárnákban a bánya metszeti képeit néztük meg. Ma már itt nem bányásznak nemesfémet. Érdekes volt, hogy az egyik legnagyobb feladatuk a víz elvezetése és a szellőzés megoldása volt. A gyerekek is lementek a bányába és a levegő ventilálása az ő feladatuk volt.

Negyedik napunkon a krasznahorkai vár alján tett látogatásunkon feltárult előttünk az Andrássy család múltja. A vár lenyűgöző fekvése és monumentális épületei távolról is magukkal ragadók voltak. Sajnos a tűzvész miatt még nem nyitott ki a vár, de az Andrássy Dénes gróf felesége, Franciska számára 1904-ben szecessziós stílusban építtetett mauzóleumot megcsodáltuk.

A csütörtök délutánt a Szent Erzsébet-főszékesegyház megtekintésével folytattuk. A kassai dóm az óváros centrumában fekszik, talán a világ egyik legszebb temploma. Belülről szájtátva néztük a tündöklő freskókat, hatalmas színes üvegablakokat. A székesegyházban meglátogattuk és megkoszorúztuk a Rákóczi-kriptát is, ahol egészen különleges hangulat uralkodott. A Rákóczi család nyughelye előtt állva, az idegenvezetőt hallgatva, talán még jobban átéreztük a magyar történelem nagyságát és az emlékezés fontosságát.
Természetesen kívülről is megcsodáltuk és a közeli zenélő szökőkutat is meghallgattuk. Még a Székesegyház tornyába is felmentünk, hogy megnézhessük felülről is egész Kassát. Dicséret a bátor tanulóknak, akik a tériszonyukat leküzdve megmászták a csigalépcsőt.

Csütörtökön elmentünk még a Rodostó házba, amely a száműzött II. Rákóczi Ferenc rodostói házának a másolata. Láttuk, hogy milyen egy törökös mintákkal díszített magyar ház. Megnéztünk használati tárgyakat, bútorokat. A fejedelem halála után 170 évvel, 1906-ban döntött úgy az országgyűlés, hogy a száműzetésben élő Rákóczit és társait hazaszállíttatja. Az egyik legszebb kézimunka Rákóczi lovának halotti lepe volt. A fejedelmet a székesegyházban temették el. A kinti házának a berendezését is Kassára szállították és így épült fel a Rodostó ház, mely 1991-től van nyitva a nagyközönség számára. Az újratemetése 100. évfordulója alkalmából a Magyar Köztársaság egy szobrot ajándékozott Kassa városának, mely előtt lefényképezkedtünk.

Villámgyorsan elrepült ez a pár nap, hamar eljött a péntek. Bár zuhogott az eső, mi mégis bátran nekivágtunk a hegynek, hogy felsétáljunk a dobsinai jégbarlangba. Hibátlan döntést hoztunk, meseszép jégformációk tárultak elénk. Nem hiába ez is az UNESCO Világörökség része. Mintha egy mesebeli Jégországban járnánk, álmélkodva néztünk körbe és lenyűgözött minket a természet csodája. Kíváncsian hallgattuk az idegenvezetőnket a barlang történetéről.

A túra utolsó állomásaként a betléri Andrássy-kastélyba látogattunk el. Addigra a nap is ránk mosolygott újra, így először hatalmas sétát tettünk a pompás parkban, csak aztán mentünk be a kastélyba. Az eredeti bútorokkal berendezett kastélyban található múzeum kiállításai elbűvöltek minket. Megismerkedtünk a család életével és műgyűjteményével. Érdekesek a család által összegyűjtött különböző egzotikus tárgyak és a vadászati trófeák is. Gyönyörű volt a kastély közepén álló hatalmas könyvtár is, néma csöndben csodálták még a digitális világ gyermekei is, nem csak mi, felnőttek.

Szomorkásan szálltunk fel a buszra, mintha csak tegnap indultunk volna… és máris vége van. Rengeteg élménnyel töltődtünk fel, meseszép helyeken jártunk, és nagyon hálásak vagyunk, hogy mindez beleférhetett utunkba. Kivétel nélkül mindannyian bármikor szívesen visszatérnénk a Felvidékre.

Összegzésképpen a diákok élményeiket a következőképpen foglalták össze:

„Nagy tudású, kedves idegenvezetőnk, Károly bácsi sok érdekességet mondott el nekünk.”

„A betléri kastély velencei csillára lenyűgözően szép volt.” „Az Andrássy kastély szép berendezése, egyedi, holland kék-fehér fürdőszoba csempéi igen tetszettek.” „Érdekes, hogy sokan hoztak haza múmiát és preparált állatokat Egyiptomból.”

„Jó fej volt a buszsofőr, jól és biztonságosan vezetett.”

„Finom volt a reggeli, mert a svédasztalról még tejbegrízt és müzlit is választhattunk.” „A knédli a tarjával nagyon ízlett.”

„Jó, hogy volt a szálláson pingpong asztal, sőt minden este még csocsózhattunk is.”

„Az Andrássy-mauzóleum különösen szép volt. Még a kutyájuk szobrát is megnéztük a kertben.” „A szerelmet és a hűséget testesítette meg a csodaszép mauzóleum.”

„Tetszett Kassa városa a zenélő szökőkúttal.” „Rákóczi rodostói házában a 0 € bankjegy 3 €-ba került. Gyorsan vettem belőle.” „Tetszett, hogy a szabad programokon elengedtek bennünket.”

„Érdekes volt a bánya, még sisakot és védőruhát is kaptunk.”

„Károly bá, az idegenvezetőnk nagyon tanult ember volt. Sok érdekességet elmondott nekünk. Tetszett a stílusa.”

„Kati nénitől megtanultuk, hogy a pontosság erény.”

„Szép volt a füleki vár és a róla szóló történetek is izgalmasak voltak.”

„Érdekes dolgokat tudtunk meg a rimaszombati hetedikes diákokkal való beszélgetésünk során. A kitűnő náluk a színegyes.”

„Tetszett a bánya és a bányászhold bemutatása.”

„A dobsinai jégbarlang bejárata előtt már érezni lehetett a hideget.” „A jégbarlangban a vizes haj megfagyott, amit kézszárítóval szárítottunk meg.” „Egy cseh korcsolyázó a jégbarlangban gyakorolt.”

„Az tetszett a legjobban hogy bővebben megismerhettem egy másik ország kultúráját és történelmi örökségeit.”
„Élvezettel énekeltünk együtt a buszúton.”

„Esténként jó volt a hangulat, a társasjátékparti, és tetszett a csapatok közötti játék is.” „Az osztály ¾-e együtt activityzett egyik este.” „Az öt nap alatt az osztály közelebb került egymáshoz.”

Köszönjük kísérőinknek, Paróczay Eszter és Druzsin Zsuzsanna tanárnőnek, hogy tanácsaikkal, vidámságukkal szebbé tették, fényképeikkel megörökítették, játékaikkal gazdagították a kirándulásunkat!

Nagy köszönet Privacsek Károlynak, az idegenvezetőnknek, aki rengeteg helyre elvitt bennünket, oda is, ahová nem lehetett bejutni, mesélt a Felvidék számos nagy magyar alakjáról, nevezetességéről, érdekességekről.

Köszönet a buszsofőrünknek, Pintér Zsoltnak, hogy biztonságosan vezetett, kedves, pontos és rugalmas volt.
Köszönet Vörös Rékának, a tankerület munkatársainak, Beneda Tamásnak a Talabortól, akik a pályázat beadásában és annak elszámolásában rengeteget segítettek.

Köszönet a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. Határtalanul programjának, amely nélkül a kirándulás nem jöhetett volna létre.

A kirándulás Magyarország Kormányának támogatásával valósult meg.

Szegedi-Viczencz Katalin
osztályfőnök

Részletes beszámoló ebben a dokumentumban olvasható.

Dunakeszi Radnóti Miklós Gimnázium
2120 Dunakeszi, Bazsanth Vince utca 10.
OM azonosító: 032550
Telephely kód: 001
Tel.: 27-342-212
További elérhetőségeink

Theme by Danetsoft and Danang Probo Sayekti inspired by Maksimer