Határtalanul! Felvidék-élménybeszámoló

csoportképOsztályunk, a jelenlegi 8.a, a tavalyi tanév végén lehetőséget kapott egy ötnapos kirándulásra a Felvidéken, a Határtalanul program jóvoltából. Nagyon tartalmas (és fárasztó) kirándulás volt, az egész osztály és a kísérőtanárok is nagyon élvezték.
Ez egy buszos kirándulás volt, ami már szerintem alapból megadta a kirándulás hangulatát, bár valószínűleg az autópálya túloldalán is tisztán hallották az osztályunkat.

A második napon leszakadt az ég, és a tanárok elkezdtek tanácskozni, hogy most befejezzük-e az aznapi útitervet, vagy menjünk vissza a szállásra. Közben mi felbolydultunk a buszban, hogy "menjünk vissza, fáradtak vagyunk, leszakad a lábunk...", és így tovább. Az erőnkből még futott annyi, hogy elkezdjük harsogni az "Ess eső, ess"-t és végül annyira leszakadt az ég, hogy tényleg hazamentünk. Bár később a tanárok is belátták, hogy megérte, mivel estefelé elmentünk sétálni az erdőbe, ami egyébként pár száz méterre volt a szállásunktól, és próbáltunk medvéket keresni, de talán legközelebb sikeresebbek leszünk...

tóEmellett volt egy csodálatos idegenvezetőnk, Gábor bácsi személyében, aki nagyon felkészült volt, és kedves mindenkivel. Elvitt minket többek között a Poprád-tóhoz, ami a Tátra csúcsai között található, és szerintem megérte a 6 km gyaloglást csak odafele, amit meglepően gyorsan 1,5-2 óra alatt megtettünk, mert a látvány magáért beszélt, nagyon ajánlom mindenkinek. Másik túránk a Szlovák Paradicsomban volt, és bár rövidebb volt az út (4 km odafele), de nehezebb, a végállomásunk egy természetes kilátó volt, gyönyörű panorámával, szintén nagyon tudom ajánlani. (Sajnos ezeken a helyeken sem találtunk medvét, de mi próbálkoztunk.)

jégbarlangNagyon elnyerte még a tetszésünket a Dobsinai-jégbarlang (bármilyen meglepő, de hideg volt bent), ami egyébként hasonlított egy cseppkőbarlangra, csak minden jégből volt.
Természetesen nem csak a természetben voltunk, hanem megnéztünk híresebb, nagyobb városokat, mint Selmecbánya, Lőcse, Késmárk, hogy csak néhányat említsek. Ebből később városismereti játék volt, ami néhány ponton nagyon nehéznek bizonyult, mert nyilván jobban figyelünk, ha tudjuk, hogy ezeket még visszakérdezik. De nem csak városnézőbe mentünk: Selmecbányán egy bányába is ellátogattunk. Néhány neves magyar író, költő emlékművénél is tiszteletünket tettük, például Mikszáth, Madách és persze Radnóti szobránál is elhelyeztünk egy-egy koszorút.

szoborAkadtak olyan programok, amik nem voltak tervben, de élvezetesebbé tették a kirándulásokat. Az esős napon, mielőtt a természet beleszólt volna, Lubló vára után megálltunk a Nestville whiskygyárban, ahol egyébként nagyon finom (alkoholmentes!!!) édességeket gyártanak. Természetesen vásároltunk belőle, főleg csokoládét, és igen, elköltöttük az útra hozott zsebpénzünk nagy részét. Dehát édességből sosem elég, és a hosszabbik túránk után megálltunk Tátralomnicon egy cukrászdában, ahol pénztárcáink ismét könnyebbek lettek. Ami szerintem abszolút fénypontja volt a kirándulásnak, az a Dobsinai-jégbarlang után történt, ugyanis megálltunk az Imrikfalvi-víztározónál ebédelni, és a fiúk egy része elkezdett horgászni egy egyszerű spárgára kötözött horoggal. A csalit mesteri módon szendvicsdarabkákkal pótolták, és fogtak vagy 2-3 halat.

horgászatBár ettől a kirándulástól sok jó élményt kaptunk, volt azért néhány kevésbé jól sikerült program. Az igaz, hogy nem voltunk sok múzeumban, de rögtön az első program a kirándulásból a Mikszáth Emlékmúzeum volt. Ez egy háromszobás múzeum, ami egyébként nagyon érdekes, csak ha bent van nagyjából 40 ember, akkor alig lehet hallani valamit, illetve az interaktív részeket nehezebb megnézni. Lőcsén pedig az egyetlen negatívum az volt, hogy nem maradt elég időnk körbenézni. Molnár Gyula tanár úr megkért bennünket, hogy keressük meg a város középkori emlékeit, erre kicsit több idő kellett volna. A kirándulás végén, hazafelé tartva a buszból a Sajót is láthattuk, vagyis inkább egy narancssárga sávot, személyesen is megtapasztalva a folyó válságos állapotát. Az utolsó kicsit személyesebb talán, de azt ajánlom, hogy akinek nem erős a gyomra, az ne menjen reggeli után buszozni szerpentineken (én szóltam).

csoportképÖsszegezve: szerintem nagyon jó kirándulás volt, bárkinek ajánlom, talán főleg azoknak, akik épp a Szent Péter esernyőjét veszik az iskolában, mert nagyon sok hely kapcsolódott a  történethez. Ettől függetlenül bármelyik korosztálynak vannak benne érdekességek, jó programok, úgyhogy nekik is nagyon ajánljuk az osztályunk nevében.

(Müller Mónika)
 


Dunakeszi Radnóti Miklós Gimnázium
2120 Dunakeszi, Bazsanth Vince utca 10.
OM azonosító: 032550
Telephely kód: 001
Tel.: 27-342-212
További elérhetőségeink

Theme by Danetsoft and Danang Probo Sayekti inspired by Maksimer